Mélyponton vagy?
Van megoldás. De csak egyetlen feltétellel.
Van megoldás. Mindig van. De van egy feltétele, amit senki nem szeret hallani.
Csak akkor találod meg, ha már mindenben csalódtál.
Ha mindenben csalódtál, már csak Őt keresed, a CSAK1 kívánságod, aki a Bölcsesség Szelleme.
Amikor a csúcsról kiderül, hogy szakadék…
Elérted, amit akartál. A munkát, a lakást, a párt, az elismerést. Ott állsz a saját életed csúcsán, és amikor százszázalékosan boldognak kellene lenned, akkor eszmélsz fel, hogy valójában a padlón vagy.
„Hogy lehet ez? Azt mondták, ha mindezt elérjük, boldogok leszünk. Nem ezt tanították az iskolában?” – nem hallottad még ezt önmagadban, a szíved mélyén?
És igen, igaz. Ezt tanították az iskolában, csak olyanokról tanultál, akik boldogtalanok voltak. Olyanok voltak a példaképeid, akik szenvedésben haltak meg. Az ilyen megkeseredett, boldogtalan példáktól ne várj megvilágosodást, sem bölcsességet.
Sok helytelen kívánság juttatott a jelenlegi élethelyzetedhez. Azok a kívánságok, amelyeket valójában nem is te kívántál, hanem a szüleid, a neveltetésed, a barátok, a társadalom táplált beléd.
Végül ez az egyveleg a te szádon jött ki, szabad akaratodból engedted útjára. Úgy gondoltad, hogy tökéletes vagy, és most lássuk be: tökéletesen megtévesztettek.
Együtt vonultál a csordával a vágóhídra. Amikor tömeg van, elvész az egyéni felelősség. Ugyanazokat kívántad, mint ők, mert nem szerettél volna kilógni a sorból. Elismerés, hatalom, pénz, hírnév. Minden, ami képmutatás.
És mégis a padlón fekszel. A szellemed szenved, és nem érted, miért történt, ami történt.
Ezt a mélypontot katarzisnak nevezem. Amikor az elme felismeri, hogy valami nem stimmel. Felismered, hogy mindenki csak látszólag boldog, mert azt a széles utat követi, amin sokan járnak: a boldogtalanság útját, úgy, ahogyan tanították nekik.
Meg kell értened, hogy mindenki boldogtalan, akinek naponta több mint egy kívánsága van. Téged is ez juttatott oda, ahová nem akartál kerülni. A mélybe.
Mi vezetett ide? Mindig egy következő cél, amibe kapaszkodtál. „Majd ha ez és az meglesz, akkor boldog leszek!” – ismerős?
Tehát a jelenedet feláldoztad a jövőért, mert hittél a jövőképedben. Követtél egy olyan gondolatot, amivel megtévesztettek. Ez eltarthat évtizedekig, rosszabb esetben a halál pillanatáig.
Visszatérve a jelenre, a mélypontra. Mázlista vagy, hogy még élsz. Még életedben megtörtént veled a felismerés, hogy valami nem stimmel a világgal.
Ez a katartikus pont: az első felismerés, a tudat megnyílása.
Kiderült, hogy a hegycsúcs valójában egy szakadék alja. Mindig is az volt, csak eddig nem láttál el odáig. Nem akartad elhinni, hogy lehet, hogy hazudtak neked.
Nem akartad elhinni, hogy a világ nem az, aminek mutatja magát…
Keresés
Innentől az ember keres.
Nézd pozitívan. A gödör alja nem büntetés. A gödör az egyetlen hely, ahol végre önmagad lehetsz. Nem kell senkinek megfelelned. Próbáltad évekig, évtizedekig, akárhogy szétszakadtál, nem ment.
Már nincs kit meggyőznöd, és nincs mit megvédened. Először vagy az életedben teljesen üres.
És csak az üres edénybe lehet bölcsességet tölteni.
A katarzis
A katarzis pillanatában már megnyílik az elme. Elkezdi a keresést, megszállottan kutatja az igazságot.
Ekkor leáll a küzdelem benned a régi életedért. Megérted, hogy csak akkor lehetsz szabad, ha tudást szerzel. Bölcsességet.
Szomjazd és keresd a tudást, és akkor a szél hangjában megleled életed dallamát…
Michael Knight