Gondolatolvasás 4 – A döntés

A gondolat hullám. Egyedül a döntés állítja meg.

Ha az életünk csak annyiból állna, hogy ciklikusan ismételgetjük a folyamatot úgy, hogy a döntés kapcsoló mindig "IGEN MEGTESZEM"-re van állítva, mindenkinek boldognak kellene lennie, és akkor a kapcsoló létezéséről sem tudhatnánk, ekkor nem létezne szabad akarat.

Azonban a Döntés kapcsolója ott van a körforgásban. A döntés létezik. Az emberek többségének fogalma sincs arról, mi történik, ha az a kapcsoló NEM-re van kapcsolva, mert nem merik átkapcsolni.

Félnek nemet mondani a megfelelésre, nemet mondani a boldogtalanságra. Félnek a magánytól, a magányos öregkortól.

Nézzük a következő szituációt. Egy lány panaszkodik a barátnőjének a bántalmazó pasija miatt:

- Persze, én tudom, hogy nem lenne szabad hagynom, de ő a férjem, nem?
- Hm - mondja a gondolatolvasó barátnő.
- Hiszen ő olyan "jó" ember volt, csak most kicsit sokat iszik...
- Hm... - mondja a gondolatolvasó barátnő.

Itt egyértelműen látszik, hogy az első mondatban a barátnő saját magától kérdezte a nem? kérdőszóval, hogy mégis mit keres még egy olyan pasi mellett, aki bántja őt? Tudja belül nagyon jól, hogy ez az ember sosem volt jó, mindig csak megjátszotta, azért, hogy megkaphassa őt, magához láncolja.

A gondolatolvasó barátnő ezt előre tudta. Ezért nem is akart elmenni az esküvőjükre. Ő már akkor tudta, hogy válás lesz, vagy még rosszabb...

De, ha elmondta volna a barátnőjének régebben, hogy ne tegye, úgysem hallgatott volna rá. Neki még szüksége volt egy ilyen bántalmazó "valakire". Az ilyen ember nem férfi. Az igazi férfi nem bánt nőket, neki nincs arra szüksége, hogy ezzel szerezzen önigazolást arra, hogy ő elég jó. A bántalmazást csak a félelemmel teli, gyenge pasik teszik, de azok meg nem nevezhetőek férfiaknak.

A gondolatolvasó barátnő nem szólt semmit. Tudta, hogy barátnőjének tükröt tart az ő tisztasága, az ő türelme, mert ő már nincs bántalmazó kapcsolatban. Tudta magáról, hogy ő mázlista mert évekkel korábban jól döntött, hogy inkább egyedül él e világon, mint édeskettesben a pokolban. Ő a hercegre vár. És nem fogja kevesebbel beérni.

A szabadságnak nagy ára van, és szégyen, mennyire kiszolgáltatottak a nők a mai korban. Rendkívül nehéz támogatást találni.

És ha még sikerül is megszabadulni a bántalmazó kapcsolatból, nincs rá garancia, hogy megjavul az élete, ha el nem kezdi gyakorolni a gondolatolvasást. Ha valaki nem tanul a hibákból, zuhan lefelé, és még rosszabb párt választ, mint az előző volt.

/Párkapcsolatok cikk készülőben.../

Az előző példából egyértelműen látszik, ha a döntés kapcsoló mindig IGEN-re van állítva, és hamis kifogások, önmaga becsapása miatt van együtt a pasijával, akkor valójában azt akarja, és annak a döntésének eredményét éli meg. Azonban dönthetne úgy is, hogy menekül a bántalmazásból. Ehhez viszont nagy bátorság kell, és meg kell szerveznie a menekülést.

Ez a gondolatolvasásnak a központi eleme. A NEM-et mondás. Ha ezt megértjük, a döntés problematikája annyira fontossá fog válni, hogy nem is fogjuk a "gondolat" szót használni többet, hanem a DÖNTÉS szót.

Az emberiség problémája tehát a döntés. Azok az emberek a bulin dönthettek volna úgy, hogy azt a valakit, aki azt állította magáról, hogy ő gondolatolvasó, szeretettel fogadják, és beszélgetnek vele.

Az a lány, mielőtt hozzáment a bántalmazó pasihoz, lehetett volna gondolatolvasó, és ha kiolvasta volna a pasi gondolatait, olyan messzire menekült volna tőle, amennyire csak tudott volna. Volt döntése.

Naponta kb. 15000 alkalommal pislogunk. Ennyi lehetőségünk van helyesen dönteni. Csukd be a szemed, és amikor újra kinyitod, határozd el magad, hogy NEM-et mondasz.

A lánc ezen szeme, a Döntés problematikája az, amit meg kell vizsgálnunk.
Ez belső munka, és van egy lelkiismeret elnevezésű iránytűnk, amit le kell hozzá porolnunk.

A lelkiismeret mindig megmutatja, hogy te sokkal értékesebb vagy. Sose becsüld le magad. Legbelül nagyon jól tudod, hogy ez a pasi nem elég jó hozzád. Mondj rá NEM-et.

Mert ha mindig, minden jó lenne, és hasznunkra válna, sohasem kerülhetnénk olyan szituációba, ahol boldogtalannak érezzük magunkat.

Tehát, nézzünk egy gondolatolvasás példát. Ha egy nő, hozzámegy egy pasihoz, és ők állítólag boldogok, akkor hogyan lehet, hogy mégiscsak elválnak egy idő után? Ha ők a múltban jó döntést hoztak, nem válhatnának el, mert továbbra is boldognak kellene lenniük.

A probléma tehát az, hogy az emberek nem olvasták ki a jövőbeli önmaguk gondolatait. Mert ha kiolvasták volna, akkor előre felismerték volna, és messzire elkerülték volna a "társat", akihez hozzámentek.

Még egyszer, nézzük a folyamatot egy "kicsit durvább pasi" életében:
A srácot kidobta a barátnője, a pasi nem tud leállni a gondolkodásban:
- Emlék: azt cselekszem, hogy folyton felidézek egy múltbeli kellemes érzést. Nem bírom elfogadni azt, hogy a lány szakított velem
- Vágy: visszacsatolást kap az elmém, hogy megint kellemes érzést jelentene, ha újra megtenném, amit tettem a múltban. Akarom érezni a lány testét, mert megőrülök hogy nincs velem.
- Döntés: megteszem, mert nem bírok uralkodni magamon, szükségem van rá, hogy újra átéljem az érzést, egyszerűen nem tudok nélküle élni.

Érezhető, hogy a birtoklási vágy teljesen feléledt, és ebből a gondolatmenetből fakadnak a féltékenységi jelenetek, erőszakosságok, gyilkosságok.

A hullám

Ezért a gondolat szó olyan, mint egy hullám. A hullám érkezik valahonnan, van neki ereje, és egyedül csak a döntés képes megállítani. Megtegyem, vagy ne tegyem?

A 22-es csapdája

Vegyük észre, hogy egy tőlünk távol álló szituáció elemzésébe kezdtünk, és végül már a saját gondolatainkat kell elemezni. Hogy is van ez akkor? Amíg a saját gondolatainkon nem tudunk uralkodni, addig hogyan akarjuk megérteni másokét?

És igen, ez a probléma. A saját gondolataink. A saját gondolataink tartják az elménket fogságban, hogy ne tudjon szabadon szárnyalni. Ez a 22-es csapdája. Ha meg akarom érteni a másik embert, akkor meg kell értenem magam? De akkor mi van előbb?

Azt szokták mondani, hogy ismerd meg önmagad. Akkor előbb magamat ismerjem meg, aztán ismerek meg mást? Mi itt az igazság?

Belátható, hogy a szavaknak, amiket eddig ismertünk, lehet, hogy mégsem egyértelmű a jelentése. Ha nem egyértelmű a jelentése, akkor viszont valahogy egyértelműsíteni kell, különben nem tudunk rendet teremteni a káoszban.

Ezek szerint káosz van a tudatunkban?

Ha érzed a szellemet, és fénysebességgel haladnál a témában, itt vagyok: a menüben foglalj hozzám online vagy személyes időpontot…

Paco Que Ruach.