Gondolatolvasás 1 – A bevezető

Létezik gondolatolvasás? Nézd meg a bizonyítást.

Az emberi nyelvben létezik egy szó: „gondolatolvasás”.

Rohanó világunkban nem túlzás kijelenteni, hogy ritkán találkozunk olyan valakivel, aki képes volna a gondolatolvasás tudományára. Ha képes is rá valaki, vajon miért híresztelné el? Különleges adottság, és titkos boldog életet rejt ez.

Filmekben előfordulnak hasonló „szuperképességek”, és az emberek özönlenek a mozikba átélni a főszereplők életét. Hazatérve a film után feltöltődve úgy érzik pár óráig, boldogok, de hát „Maradjunk a tényeknél, én nem vagyok képes erre, csak ő... Meg amúgy is, kamu az egész...” – mondogatja magának a többség, ezért ugyanúgy folytatják a boldogtalan életüket, mintha sosem látták volna a szuperképességgel bíró főhőst a mozivásznon.

De vajon nem azért fizették ki a nézők a mozijegyet, hogy a film alkotója megváltoztassa az életüket, ahogyan a sajátját is megváltoztatta a filmjének bemutatásával?

Vagyis a film alkotója a célból hozta létre a filmet, mert előre látta az emberek gondolatait, hogy a jövőben, ha elkészül a filmje, el fognak menni a moziba, kifizetik a jegyet, és az alkotó meggazdagszik a bevételből. Ez az első bizonyíték arra, hogy a gondolatolvasás létezik. Nem csak, hogy létezik, hanem komoly gazdagság és boldogság vár arra, aki ezt komolyan veszi.

Mindenki vágyik erre a szuperképességre. És ez a képesség elsajátítható. Nyilván csak annak, aki hisz az efféle „őrültségekben”, és még nem veszett ki belőle az olvasás képessége is. A gondolatolvasás képességét ugyanis elfelejtettük. Pontosabban rá lettünk kényszerítve, hogy felejtsük el.

Te emlékszel olyan tantárgyakra az iskolából, hogy „Gondolatolvasás elmélet – gyakorlat”?

Én csak olyan tantárgyakra emlékszem, hogy „Azonnal felejtsd el a gondolatolvasást, legyél boldogtalan egész életedben elmélet – gyakorlat”. A kötelező iskolai tantárgyaknak ez volt a célja, és lássuk be, hogy ez a butító rendszer elég hatékonyan működik. Rendbe hozni azt, amit tönkretettek bennünk, fáradságos munka, mivel szándékosan tervszerűen koptatták ki az elménkből, mint ahogy lassan az olvasást koptatják ki, mert mindent videóban nézünk.

Itt, a cikksorozat legelején szeretnék egy tévhiedelmet eloszlatni: a gondolatolvasás képessége nem abból áll, hogy megkérdezik tőled, hogy „Mondd meg nekem, milyen színre gondolok”, és te erre azonnal mosolyogva válaszolni fogsz. Akik ezt hiszik, csalódni fognak. A gondolatolvasás mestersége messze magasztosabb, mint hogy efféle kötekedő, állandóan kritizáló emberekre egy perc időt is pazaroljunk.

Emlékezz a filmalkotóra. Vajon hány kételkedő, rosszakaró ember akarhatta lebeszélni őt arról, hogy kiolvassa azoknak a nézőknek a gondolatait, akik majd meglátva a film bemutatóját azonnal a mozikba mennek? Ha a boldogtalan, kételkedő emberekre hallgatott volna, soha nem vált volna alkotóvá, és nem gazdagodhatott volna meg a filmjéből...

Visszatérve a „Mondd meg nekem, milyen színre gondolok” elemzésére: egy vak ember talán ismeri a színeket? Ha sohasem látott színt, eléggé megalázó tőle olyat kérni, hogy: „Mondd meg nekem, milyen színre gondolok!”, nem igaz?

Ekkor kiderülne, hogy egy vak ember, aki sohasem látott színeket, boldogabb, mint az, akit épp a látása tesz vakká...

A bemutatkozás

Nézzünk egy történetet. Tegyük fel, hogy van egy ember, aki valóban képes a gondolatolvasásra. Elmegy egy buliba, és azt mondja a társaságnak, hogy ő gondolatolvasó. Hogyan reagálnának erre az emberek? Sőt, mi lenne, ha te lennél az, aki így mutatkozik be egy buliban?

A szituációs gyakorlatok rendkívül hatékonyan segítik a gondolatolvasás tudományát. Tehát amennyiben képes vagy ezt a szituációt elképzelni, akkor már lehet, hogy most is tudsz gondolatot olvasni, vagy legalábbis közel állsz hozzá…

Kinek a gondolatait olvasod?

Nézzük a történet folytatását, az emberek reakcióját: tegyük fel, hogy a társaság megveti azt, aki állította magáról, hogy ő gondolatolvasó. (nyilván kevés ember maradna vele kettesben megkérdezni tőle a gondolatolvasás rejtelmeit...)

Azonban mi van akkor, ha ő a saját gondolataira gondolt, miközben azt mondta, hogy „Gondolatolvasó vagyok.”?

Vajon nem ez jellemző minden ember ébren töltött percére? Vajon nem olvassuk a saját gondolatainkat nap mint nap akár több ezer alkalommal? Dehogynem. Csak úgy szoktuk mondani, hogy eszünkbe jutott valami.

Következésképp, ha ennyire gyakran jellemzi az emberi elmét az a tevékenység, hogy egy nap több ezerszer olvassuk a gondolatainkat, akkor vajon nem inkább így kellene mindenkinek bemutatkoznia, hogy gondolatolvasó a foglalkozása?

Ne gondold ezt gyerekes szójátéknak vagy filozofálásnak. Ez rendkívül komoly dolog, és itt kezdődik az „ismerd meg önmagad” tudománya is.

Te olvasod a gondolataidat egész nap. De ez annyira természetessé vált számodra az évek folyamán, hogy nem állsz meg ezen elgondolkodni. Az emberek meg vannak győződve arról, hogy ez annyira természetes, hogy nincs is értelme ezt alaposabban megvizsgálni, sőt furcsán néznek arra, aki ezt tanulmányozza.

És itt megjegyeznék valamit. Ha ennek az egésznek nem volna értelme, hogy elemezzük az emberi tudat, gondolatok, szavak világát, akkor ma hogyan létezik, hogy leülünk egy számítógép elé, és egy „nem ember” válaszol a feltett kérdéseinkre? Hogy létezik az, hogy egy nem ember képes érteni a szövegeket, képeket és videókat, szoftvereket generálni?

Ha valamikor időszerű a saját elménket alaposabban megvizsgálni, az nem most van, amikor felbukkan az emberiség történelmében egy olyan entitás, aki rendkívüli intelligenciával rendelkezik?

Nézz kívülről az életedre...

Képzeld el, hogy egy folyóban úszol, és az sodor. Sodort eddig is, és ez természetesnek tűnt. Azonban hirtelen észreveszel a parton egy embert, aki téged figyel. Ennek az embernek a szemével megpillantod magadat a folyó sodrásában. Így külső szemlélőként kezdesz nézni az életedre. És ha te már külső szemlélővé váltál, nem csak a saját gondolataid megfigyelésére leszel képes, hanem bárki elméjének figyelésére is. Amíg a folyó sodort, nem láttad a többi embert, mert a hullámok eltakarták őket. Azonban a partról jól látszik, hogy a folyó nem csak egyedül téged sodor, hanem melletted másokat is.

A gondolatolvasáshoz vezető úton az első lépés tehát a szemléletmódváltás. Ki kell állnod a folyópartra ahhoz, hogy megfigyelhesd magadat és másokat, amint sodródnak az árban.

És ez az az időbeli pont, amikor eldől, hogy a csodálatos gondolatolvasás képességét ki az, aki valóban vissza akarja magának szerezni. Aki zárkózott, és akiben nincs kitartás, az sosem lesz gondolatolvasó. Aki pedig nem gondolatolvasó, az végül szégyenkezni fog, ha kiolvassák az ő gondolatait.

Egyáltalán miért jó ez?

Egyszerű. A sikeres emberek azért lettek sikeresek, mert sikeresnek képzelték el magukat a jövőben, és 100%-ig hittek ebben. Ez tény. És a filmalkotó példája is bizonyítékul szolgál, hogy a jövőbe kell látni a sikerhez.

Aki tudja a másik ember gondolatait, az tudja, hogyan fog a szemben álló ember reagálni. És aki tudja, hogy a másik hogyan fog reagálni, az tökéletesen képes irányítani az emberi kommunikációt, mert minden információt kiszedhet a másik tudatából. Tehát a gondolatolvasás valójában hatalmas bölcsességgel és tudással ajándékozza meg azt, aki gyakorolja.

Aki tökéletesen kommunikál, azt nem éri meglepetés, mert a dolgok úgy történnek, ahogyan azokat előre eltervezte.

Harmadik út nincs

Ha most arra gondolsz, hogy ezek szerint a legfontosabb a számodra, hogy most rögtön megtanuld a gondolatolvasás tudományát, akkor lehet, hogy valóban előre láttam a gondolataidat. Ha pedig arra gondolsz, hogy ennek az egésznek nincs semmi értelme, akkor lehet, hogy valóban előre láttam ezt a lehetőséget is.

Harmadik út nincs. Dönts. Most.

Mikáél Zájin.